Csapó és Akció

2018. április 20. - Takáts Fábián Bence

Hastala Vista Baby

Lassan a végéhez közeledett a honkongi akciófilm forgatása és az “utolsó napjait élte”  a project, amelynek forgatása  ezúttal a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem falai mögött zajlott. A forgatás finishében minél több statisztára volt szükség és sikerült is az utolsó napokra nagy tömeget megnyernie a stábnak. Egész napos elfoglaltságra lehetett számítani amely nap elvállalását azt hiszem nem bántam meg.

A nap első  fele az egyetem kacskaringós folyósóin zajlott, marcona biztonsági őrök világították át a tömeget akik munkába igyekeztek persze csak a film szerint. Egy beléptető kapun keresztül tovább jutva ki sietve ki mint egy élőhalott elcsigázott léptekkel vonszolva magát igyekezett a reggeli műszakba.  Persze akadtak gyanús egyének is akiket  hosszabb ideig vizslattak a biztonsági őrök, így néha-néha akadtak fennakadások. E biztonsági őrök csapatát erősítettem én is amely szakma mint ismerjük nem éppen a legszórakoztatóbb munkakkörök egyike. Tehát vizslattam a tömeget, felügyeltem a biztonság rendjére ami természetesen egy idő után monotonná vált.

Elérkezett az ebédszünet, a pihenő ideje ami majdnem egy órán át tartott. Délután egy teljesen más helyiségben zajlott a nap további része. Az egyetem egyik nagy dísztermét  egy tőzsdei irodává alakították át. Az alkotók dicséretére legyen mondva hogy hihetetlenül realisztikusan sikerült egy tőzsde mindennapjait odavarászolni a helyszínre, így sokszor olyan érzésem volt mintha  a New York-i tőzsdén ülnék alkalmazottként. A tőzsde működésénak mechanizmusát számos film reprezentálta már, elég ha a Wall Street Farkasára vagy a Michael Douglas és Charlie Sheen főszereplésével készült nagysikerű Tőzsedcápák  című filmekre gondolunk. Mindenkinek volt külön asztala, mindenki tette a dolgát: néha telefont ragadtam, és mint a Wall Street Farkasában a  Leonardo DiCaprio  által  eljátszott Joradan Belfort figurája folyamatosan próbáltam meggyőzni az ügyfeleket,  számoltam, emalt írtam, paksamétákat toltam jobbról balra. Hirtelen fontos embernek érezhettem magam, mégha csak a jelenet erejéig is. Körülöttem csak úgy pezsgett az élet.  Nagyon hangulatos volt  a nap második fele  mégha gyorsan el is telt, mint ahogyan ezzel a forgatás is véget ért: “Hastala Vista Baby”!

Újra akcióban

Ha az ember statisztálásra adja a fejét, sokszor bele kell törődnie hogy a kezdetek kezdetén nem fog annyi hívást kapni, mint ahogy azt várja. Hasonlóképpen jártam én is több  ügynökséggel is amelyek egyike a Hollywood Casting volt. Egy kora őszi napon aztán megtört a jég, és hívást kaptam hogy lenne e kedvem szerepelni egy honkongi akció sorozatban. A kiváncsiság is hajtott, hiszen korábban nem volt még alkalmam akció filmben/sorozatban szerepelni. A műfaj nem éppen a kedvenceim közé tartozik, habár annak idején bele-bele néztem olyan klasszikus akció sorozatokba mint a Die Hard, vagy éppen a Halálos fegyver széria amely produkciókban szépen megkoreografált jeleneteket láthatnak a nézők így tehát engem is érdekelt, hogy hogyan épül fel egy ilyen jelenet.

Kapva kapva tehát az alkalmon ismét a kamerák keresztüzében találtam megam: A belváros szívében, a Falk Miksa utcában zajlott a forgatás amely véleményem szerint nem éppen alkalmas helyszín volt egy ilyen jellegű sorozat elkészítésének. Járókelőket alakítottunk akik föl-alá sétálnak, vagy éppen beszélgetnek a csendes kis utcában amikor hirtelen egy üldözéses jelenetnek lesznek szem- és fültanúi: egy a Hörbi filmek szellemében gyártott “kicsi kocsi ” szelte át a város régiségboltokkal tarkított utcáját, amelyet egy lesötétített terepjáróban ülő gegszterek üldöznek. Elő kerül egy pisztoly is az egyik rosszfiú megpróbálja hatástalanítani Herbie reinkarnálódott testvérét,  sikertelenül: megmenekül kicsi-kocsi és vele gazdája is. A jelenet nem volt éppen veszélytelen mivel mindkét autó felhajtott a járdára is, így nekünk villámgyorsan kellett odébb ugranunk. Elég sok alkalommal újra és újra felvették, ahogy hősnőnk meglép a gegszterek orra alól.

Számomra érdekes forgatás volt, nem utolsósorban még izgalmas is, ugyanakkor egy kicsit szüreális de a szó pozitív értelmében:  A Herbie féle csodamasina mókásan nézett ki: elől szemet, szájat festettek föl  neki azt a látszatot elérve mintha élne. Hátul rakétákat szereltek fel így a gyorsaság számára nem jelentett akadályt, az egész kocsit pedig befestették tűzpirosra. Hősnőnk fekete bőrszerkójában, világoskék zöldes árnyalatú Son Goku (Dragon Ball rajzfilmsorozat) tipusú hajával mintha egy Manga képregény lapjai közül lépett volna elő. Szürreális volt. Szerencsére még több napon keresztül forgathattam ebben a produkcióban, így e szürreális élmény még egy ideig velem maradt.

Reklámból sosem elég

Statiszta "pályafutásom" alatt sok különböző ügynökséggel dolgoztam együtt voltak jó és kevésbé jó tapasztalataim, szerencsére az előbbi sokkal többször fordult elő, így szinte csak szuperlatívuszokban tudok  nyilatkozni az ügynökségekről.  Ha ki kéne emelnem egy olyan ügynökséget, akikkel nagyon szívesen dolgoztam/dolgozok együtt, akkor a Banner Castingot említeném. Velük forgattam talán a legtöbbet jobbára reklámfilmekben.

2017 őszén éppen egy honkongi akciófilmben szerepeltem (erről majd a későbbiekben tennék említést) amikor a Banner  felhívott: egy hazai áruházlánc reklámfilmjébe kerestek kiemelt szereplőket, ehhez kapcsolódóan lesz  egy tánc és énekpróba, a tényleges forgatás pedig vidéken lesz.  Mivel a naptáram viszonylag üresen állt, gondoltam miért ne vállalnám el. Egyrészt kíváncsi voltam, mely áruházlánc reklámfilmjét forgatják bár erős volt a gyanúm, hogy ez nem lesz más mint a CBA, másrészt még sosem vettem részt  ilyen jellegű táncpróbán. Szeretek új tapasztalatokkal gazdagodni, így hát belevágtam.

Egészen sokan jelentünk meg azon a bizonyos próbán, ahol tánctanárral  gyakoroltuk be az alapvető lépéseket, mindezt egy számomra picit bugyuta dalszöveg előadásának kíséretében. Mint a helyszínen kiderült egy ismert színésszel, a Budapesti Operaház  vendégművészével forgatunk együtt. Ez a próbanap egy fél napot ölelt fel, amelyenek végén sem lettünk okosabbak, hogy vajon mely reklámfilmben fogunk szerepelni.

A kétségek lassan szertefoszlottak, amikor az ügynökség által bérelt busszal megérkeztünk Veresegyházra, a és megpillantottuk a CBA üzletét. Ahogyan beléptünk az áruház ajtaján, és ahogy  Kasszás Erzsi is megjelent a porondon, már végképp nem volt semmi kétségünk afelől: a CBA  reklámfilm eme darabjának egy újabb gyöngyszemében fogunk szerepelni de a forgatás nem vele, hanem Emillel a CBA reklámfilm sorozat másik szereplőjével zajlott. A megtanult koreográfiát adtuk elő eme dalszöveg kíséretében: (https://www.youtube.com/watch?v=MpFvyxFeZOc)

Jól éreztem magam, kellemesen telt az éjszaka amit a forgatáson eltöltöttem a stábbal, és statiszta kollégáimmal. Voltak fenntartásaim a reklámfilmmel kapcsolatban, alapvetően nem vagyok a hölgy rajongója, de végül pozitívan csalódtam, noha ebben talán az is közre játszott, hogy nem Erzsivel forgattunk. Elégedett vagyok a végeredménnyel, és  talán egy nap még Kasszás Erzsit is megszeretem.

A nyomozás tovább folytatódik…

Alienist: A halál angyala. Ez volt az a sorozat, ahol  rendőrnyomozóként (karakterem) szerint) sok napot tölthettem el az impozáns díszletek között, hollywoodi körülmények között. Már-már úgy éreztem, hogy a stábbal és statiszta kollégáimmal egy nagyon jó barátság alakult ki. A forgatási szünetekben kártyáztunk, filmeket néztünk közösen. Kialakultak bizonyos klikkek. Még a színészek is oda jöttek hozzánk egy-egy szót váltani, ami ritkaságszámba megy.  Rendszeressé vált  a sorozatban való szereplésem,  volt hogy hóban, fagyban, a múlt század New Yorkját felidéző sikátorokban, utcáin, forgott a kamera.

Különösen az éjszakai forgatások voltak nagyon hangulatosak. Emlékszem egyik ilyen éjszakai jelenet szerint  tűz ütött ki a városban, így nekünk a rend büszke őreinek jutott az a feladat, hogy riadóztassuk a város apraját-nagyját.  Mint a rendőrség magas beosztású tisztjére, úgy rám hárult a feladat hogy  riadóztassam kollégáimat.  Gumibotokkal ütöttük, vertük teljes erőböl a lámpaoszlopokat, felhívva ezzel a figyelmet a veszedelemre. Hamar eluralkodott a káosz, mindenki menekült amerre csak tudott. A rendezőtől megkaptam az instrukciókat, aztán hadd szóljon. Pechemre a gumibot nem volt olyan erős, mint az ütések amik záporoztak a lámpaoszlopra, így ketté is tört “fegyverem”. Szerencsémre a kellékesek hamar orvosolták a problémát, és hoztak újabb- és újabb botokat, amik végül mégiscsak hasonló sorsra jutottak.  Végül mégiscsak megmenekült a város, a tűz magját sikerült megfékezni.

Egy másik alkalommal nappali forgatáson vettünk részt. Nyár volt, forróság. Az Origo filmstúdió külső helyszínén forgattunk, utcai jelenetet vett fel a stáb. A  figyelem hamar egy kocsmában történő  féktelen jókedvre irányult. Asztalok elött beszélgettünk enyhén spicces állapotban. A stáb hangfelvételeket készített. Volt aki angolul beszélgetett társával, még mások már-már féktelenül kacagtak, de volt aki sírt örömében, vagy éppen bánatában. Igazi hamisíthatalan kocsmai hangulatot sikerült felidéznie az alkotóknak. Egy másik alkalommal visszatérve  New York utcáira, veszélyes mutatvány következett: lovaskocsik “száguldottak” kereszetül az utcáin, amely kocsik egyikébe főhősünk is ült, őt üldözték. Mi rendőrök próbáltuk az elszabadult lovakat megfékezni, kevés sikerrel. A kocsis, mint az őrült ki letépte láncát csak hajtott tovább. Nem volt veszélytelen, oda kellet figyelni minden egyes mozdulatra. Ami magas fokú koncentrációt is igényelt. A forgatás hajnalba torkolott, végül csak eljött a pillanat, amikor a rendező is azt mondta: “And Cut”. Sok élményekkel teli nap következett még ezután, végül 2017 szeptemberében elköszönt a stáb, hogy aztán pár hónap múlva bejelentsék: visszatérnek még forgatni, a statiszták legnagyobb örömére.

Krimi a köbön: Alienist- A halál angyala

Az a hír járta  még 2016-ban, hogy egy új dráma sorozatot forgatnak nálunk, olyan hírességek főszereplésével, mint Dakota Fanning, Luke Evans, és Daniel Brühl. Caleb Carr író  tollából származó történet 1896 kalauzol el minket. A helyszín New York, ahol egy sorozatgyilkos utáni nyomozást folytat egy Laszlo Kreizer nevű elmeorvos ( Innen  a sorozat címe  is alienist-elmeorovos, lélekbúvár.) A nyomozócsapathoz csatlakozik a John Schuyler Moore nevű újságíró, aki a New York Timesnak dolgozik, valamint Sara Howard, aki New York-i rendőrség első női alkalmazotta volt.  A hajsza tehát elkezdődik. A TNT televíziós csatornán már látható a sorozat, így ott meg is lehet tekinteni.

A forgatás 2017 februárjában kezdődött nagyrészt Budapesten, Rákospalotán, illetve egyéb belvárosi helyszíneken. Nagylétszámú statisztériára volt szükségük az alkotóknak. Kerstek mindenféle karaktert: prostituáltakat, irodistákat, rendőröket, egyszerű közembereket. A Facebook ügynökség keresett meg, így pár hét múlva már az Origo stúdiójában próbáltatták fel velünk a kosztümöket. Végül a karakterem szerint rendőrnyomozó lettem. Korbeli kék ruhát viseltem, fekete bőcsizmával, díszes övvel, rajta a New-York-i rendőrség emblémájával, és a dátummal. Sapkám tetején szintén helyet kapott ez az embléma. Az erőszakos cselekmények elkerülése érdekében, fekete gumibot lógott övemen.  Ami nagyon szokataln volt, hogy kaptam műbajuszt, amit végig viseltem a forgatások során. Sokszor zavaró tényező volt pláne étkezések alatt, így idő kellett hozzá amíg megszoktam. Emlékszem az első forgatási napra, amely az V. kerülteben zajlott. Egy bérház udvarán és épületében kapott helyet a stáb, ahol egy rendőrörsöt építettek fel.  Itt kaptak helyet a statiszták, és a főszereplők, ahol mindenki tette a dolgát. Egy akció kellős közepébe csöppenve, egy verekedést kellett megakadályoznom, több ízben is prostituáltakat válaszottam szét, mialatt két főszereplőnk beszélgetve áthalad a színen. Jobbra csavargó gyeremkek szaladtak át, balra egy fényképész örökítette meg az eseményeket. A korhű ruhák, helyszíni berendezésnek köszönhetően az ember valóban úgy érezte, mintha a múlt század New-Yorkjába csöppent volna vissza. A forgatás második része már egy emeleti részen zajlott. Asztalok mellett kártyázó, és beszélgető, és a folyósok padján ülő újságot olvasó rendőrök lepték el a helyszínt. Ismét a mélyvízbe dobva, kiemeltek a statiszták szürka tömegéből, így egy dolgozó szobában kaptam helyet, ahol lábamat feltéve az asztalra, cigarettáztam. (Személy szerint nem dohályzom, de ezúttal a szerep megkövetelte, hogy rágyújtsak, így tettem a dolgomat.) Mialatt én komótosan eregettem a füstöt, egyszercsak belépett a szobába, a  A Sara Howard nyomozónőt játszó Dakota Fanning.  Közönyösen végigmért, majd lesütve szemét sietősen távozott. Kilépve a folyósóra én is távoztam, majd elindultam az ellenkező irányba, hogy aztán csatlakozzak kollégáimhoz a kártyaasztalnál.  Emlékezetes pillanatok voltak. Hamarosan véget is ért a forgatás, hogy aztán a holnapi napra is visszatérjek, és elfoglaljam helyemet dolgozószobám öreg karoszékében.

Nekem a Balaton a Riviéra

Fülledt szeptemberi nap volt. A nyár nagy részét a Balaton partja mellett töltöttem, Bogláron. Elég meleg volt ahhoz, hogy lehessen csobbani a hűs vízben, igazi vén asszonyok nyara köszöntött be. Egyik nap ültem lenn a parton, és gyönyörködtem a szeptemberi naplemente utolsó sugaraiban, amikor megcsörrent a telefonom. Forgatásra invitáltak. Örültem is mint majom a farkának, hiszen nem igazán hívtak az azidőtájt forgatni. Egy Balaton mellett forgó német televíziós filmbe kerestek statisztákat, több napra.  A forgatás, ahogy a későbbi információk alapján megtudtam Fonyódon zajlott. Engem három napra hívtak, ami azt jelentette, hogy béreltek nekünk szállást. Alig vártam tehát a napot, amikor is belevethetem magam a munkába.

Megérkezve a helyszínre egy kemping bejárata elött találkoztunk, ahonnan pár száz méterre át is öltözettek minket.  A forgatás a Balaton partja mellett zajlott, visszarepítve minket a 80-as évekbe, amikor még Bambi is kapható volt, és megfizehetős áron lehetett lángost majszolni.  Megelevenítve a korszakot sátrak, elszórt gumilabdák, strandtörölközők, nyugágyak mellett a korszak népautói álltak a kamping területén: Wartburgok, Skodák, és Ladák, és mindenki kedvence a jór öreg "Kispolski". Igazi, hamisíthatatlan retro hangulat fogadott minket.  A történet szerint két lány Catrin és Maya a Balatonra utazik, hogy aztán egy feledhetetlen nyarat töltsenek el nálunk. Közben kiderül, hogy Catrin édesapja, aki 25 éve Nyugaton él a Balatonra tart, hogy ott kapcsolatba lépjen a lányával. Innen kezdődnek a bonyodalmak.Honigfrauen

Megelevenítve egy kemping mindennapi életét, volt aki labdázott a háttérben, volt aki grilezett. Mások vizibicikliztek a háttérben, még sokan hátradölve a nyugágyukba napoztak mitsem törődve a hétköznapi gondokkal.  Több napos forgatás révén természetesen szállásokat is kaptunk, ahova megérkezvén a hosszúra nyúló forgatási órák után csak eldöltünk a kanapékon. A  Fonyódon eltöltött három nap során igazi baráti társasággá kovácsolodtunk össze. Esténként társasoztunk, főztünk magunknak, táncoltunk, nagyokat beszélgettünk. Az ott megismert emberekkel későbbi forgatásokon is sokszor találkoztunk. Az utolsó maratoni forgatási nap éjszakába nyúlt, így késő este fejeztük be insgesamt a felvételeket.  Fájdalmas volt a "búcsú" ugyanakkor egyfajta megkönnyebüléssel  is töltött el minket a forgatás befejezte.

Egy nehéz nap éjszakája

2015 szeptemberében arról szóltak a hírek, hogy nálunk forgatja legújabb filmjét egy  Oscar-díjas hollywoodi színésznő. Nevét akkor még nem hozták nyilvánosságra, ám ahogy egyre több és több információ morzsa látott napvilágot, hamarosan kiderült, hogy az Édes november sztárja Charlize Theron érkezik hazánkba, hogy leforgassa legújabb (azóta már bemutatásra kerülő) filmjét, a The Coldest Cityt. A történetről nem sok minden szivárgott ki, amit viszont lehetett tudni, hogy a színésznő ezúttal  egy kémet alakít akit a brit titkosszolgálat Berlinbe rendel, hogy ott szerezzen meg egy listát, amin kettős ügynökök neve szerepel. Atomic Blonde Ebbe a filmbe, mint később sikerült kiderítenem az Open Casting nevű ügynökség szervezett statisztákat. November elején kaptam egy telefonhívást. A vonal túlsó végén az ügynökség  kolleginájának kedves hangja hallatszott: forgatásra hívtak egy világszerte elismert színésznő új filmjébe, pontos információkkal csak később szolgálnak. Mint később megtudtam, éjszakai jelenetet forgatnak, ahol bulizó a 90-es években "ragadt" fiatalokat fogunk játszani. 

El is érkezett a nagy nap. Kora reggeli időpontra rendeltek oda minket a helyszínre, ahol seregnyi statiszta gyűlt össze.  Ahogy a szervezőktöl megtudtuk, egy elhagyott gyárépület legfelső emeltén fogunk forgatni. Megkaptuk a pontos tájékoztatást majd szépen, sorjában átöltöztettek minket, hogy aztán a 90-es évek stílusában pompázzunk a kamerák előtt: kertésznadrágok, feltűrt szárú farmerek, kockás ingek, és az abban az időben oly divatos, hölgyek által kedvelt magas talpú cipők is mind- mind megjelentek a palettán. Maga a feljutás nem volt leányálom: csigalécsőp megmászva, szűkös folyósokon átjutva, deszkapallókon átlépve már- már egy Indiana Jones filmben éreztem magamat.  A stáb ezúttal szűkös helyen forgatott, ahova be is kellett préselniük mind a háromszáz statisztát. Nem volt könnyű dolguk, emiatt a forgatás el is húzódott, és tájékoztattak minket, hogy hajnal előtt nem is végzünk. Ráadásul hideg is volt, habár megpróbálták befűteni a helyiséget, mindez vajmi keveset segített a sok didergő statisztán. Hamarosan színre lépett maga a színésznő is. A sok diderő szív  hamar felolvadt, ahogyan megpillantottuk őt. A  mesebeli Jégkirálynővel ellentétben rideg, gyönyörű tekintete mögött melegség lakozott. Szőke parókát viselt, így sokat fel se ismerték első blikkre. Hollófekete kosztümöjével a divat nagyasszonya lépett elénk, ahol mi mint tömeg vettük körbe őt. Egy disco jelenet kellős közepépe csöppentünk, ahova megérkezve főszereplőnk beszédbe elegyedik a pult előtt A Sofia Boutella által alakított Delphine nevű lánnyal. Atomic Blonde  Mi csak táncoltunk, buliztunk, egyszóval jól érzetük magunkat. Az idő gyorsan elrepült, annak ellenére, hogy a forgatás jócskán elhúzódott.  Hirtelen elhangzott a várva várt:  "And Cut... Thank you" a rendező torkából. Ekkor jött a slussz poén: ami egy váratlan spontán dolog volt. Charlize Theron középre állt, mi pedig egy egy kört alkottva közre fogtuk őt. A színésznő ekkor megköszönte a munkánkat, gratulált. Majd egy-két kört fogva lepacsizott a szerencsés statisztákkal, már akivel le tudott. Szerencsére én sem maradtam ki a jóból, így mint egy meghatározó emléket őrizve ma is szívesen gondolok vissza arra a napra.